Parlamenti választás
A választók a jelenlegihez hasonlóan döntenének a parlament összetételéről. A parlament továbbra is a politikai viták, a törvényalkotás és a kormányzati ellenőrzés helye maradna.
A modell működése
A 7 vezető közösen gyakorolná azokat a kormányzati hatásköröket, amelyeket ma egyetlen miniszterelnök gyakorol. Nem hét külön kormány jönne létre, hanem egyetlen kormány, megosztott miniszterelnöki felelősséggel. Elnevezése Miniszterelnöki Tanács.
Kétlépcsős választás
A választók először a parlament összetételéről, majd egy külön választáson a Miniszterelnöki Tanács tagjairól döntenének.
A választók a jelenlegihez hasonlóan döntenének a parlament összetételéről. A parlament továbbra is a politikai viták, a törvényalkotás és a kormányzati ellenőrzés helye maradna.
A parlamenti eredmény kihirdetése után a parlamentbe jutott pártok kétévente 2-2, hatévente pedig 3-3 főt jelölhetnének a Miniszterelnöki Tanácsba.
A jelöltek egy újabb kampányidőszakban bemutatnák politikai irányukat, elképzeléseiket és együttműködési képességüket. Ezután közvetlenül az állampolgárok választanák meg őket.
A jelöltek politikai álláspontja nem maradna rejtve. A pártjelölés segítene abban, hogy a választók tudják, milyen politikai irányt és értékrendet képvisel az adott személy.
A jelöltek ugyanakkor nem aktív pártvezetőként vagy utasítható pártdelegáltként kerülnének a Tanácsba. Megválasztásuk után önálló közjogi felelősséggel tartoznának.
A parlamenti választás továbbra is négyévente történne, miközben a Miniszterelnöki Tanács kétévente részlegesen megújulna.
A pártok jelölnek, az állampolgárok választanak, a megválasztott vezetők pedig közösen kormányoznak.
Folytonosság és megújulás
A Tanács nem egyszerre cserélődne le. Kétévente két vezető távozna, helyükre pedig két újonnan megválasztott vezető érkezne.
A részleges megújulás biztosítaná, hogy minden választás lehetőséget adjon a korrekcióra, de ne szakadjon meg egyszerre a teljes kormányzati folytonosság.
Az új vezetők olyan tagokkal kezdenének együtt dolgozni, akik már ismerik a folyamatban lévő ügyeket, a korábbi döntések hátterét és a kormány működését.
Így a megújulás nem jelentene teljes politikai újrakezdést, a folytonosság pedig nem válna változtathatatlansággá.
Időben korlátozott megbízatás
Egy vezető megbízatása 6 évre szólna. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy tapasztalatot szerezzen, hosszabb folyamatokat végigkísérjen és érdemi felelősséget vállaljon a döntéseiért.
Ugyanakkor a hatéves időkorlát megakadályozná, hogy ugyanaz a személy tartósan a kormányzati csúcs részévé váljon.
A Tanács kétévenkénti részleges cseréje miatt egyszerre lennének jelen tapasztaltabb és újonnan megválasztott vezetők.
Hatéves személyes megbízatás, kétévenkénti részleges megújulás.
A rendszernek nincs egyetlen újraindítási pontja: a vezetés folyamatosan megújul, de soha nem cserélődik le egyszerre teljes egészében.
Közös kormányzás
A Miniszterelnöki Tanács közösen gyakorolná azokat a kormányzati hatásköröket, amelyeket ma egyetlen miniszterelnök gyakorol.
A Tanács elsődleges döntési módja a konszenzus lenne. Ez nem azt jelenti, hogy minden vezető minden döntést egyformán támogat, hanem azt, hogy olyan megoldást kell kialakítaniuk, amelyet valamennyien vállalni tudnak.
A vezetőknek ezért nem elég egymást leszavazniuk. Egyeztetniük, érvelniük és kölcsönös engedményeket kell tenniük.
Egy kevésbé fontos kérdésben tett engedmény lehetőséget teremthet arra, hogy egy másik vezető számára fontosabb szempont is bekerüljön a közös kormányzati irányba.
A kompromisszumok azonban nem maradhatnának ellenőrizhetetlen háttéralkuk. A döntéseket és azok indokait a biztonsági szempontból nem érzékeny ügyekben nyilvánossá kellene tenni.
A hét vezető közösen alakítja a kormányzati irányt, így egyikük sem kényszerítheti rá egyedül a saját politikai világképét az országra.
A végső döntés joga
A vezetők első feladata minden esetben az egyeztetés. Törekedniük kell arra, hogy kölcsönös engedményekkel olyan megoldást találjanak, amelyet a Tanács valamennyi tagja vállalni tud.
Ha egy jelentős kérdésben többszöri egyeztetés után sem születik megállapodás, a döntést népszavazásra kell bocsátani.
Ilyenkor nem a legerősebb tanácstag, nem egy egyszerű tanácsi többség és nem egyetlen párt döntene, hanem közvetlenül az állampolgárok.
Ez a lehetőség nem helyettesítené a kormányzást. A népszavazás a tartós patthelyzet feloldásának eszköze lenne, amikor a vezetők között nem születhet közös döntés.
Ha a 7 vezető nem tud közös döntést hozni, a végső szó a választóké.
Egyetlen közös kormány
A minisztériumok és a miniszterek szerepét nem szükséges alapjaiban megváltoztatni. A lényegi változás a kormányzati csúcson történne.
A minisztereket a Miniszterelnöki Tanács közösen jelölné, ugyanannak a hatáskörnek a részeként, amelyet ma a miniszterelnök gyakorol.
A miniszterek továbbra is saját szakterületük irányításáért és a közösen meghatározott kormányzati irány végrehajtásáért felelnének.
A miniszterek nem egy-egy tanácstag személyes emberei lennének, hanem az egész kormány közös szakpolitikai vezetői.
A Miniszterelnöki Tanács határozná meg a közös kormányzati irányt, a miniszterek pedig a saját területükön gondoskodnának annak szakmai előkészítéséről és végrehajtásáról.
A miniszterek rendszeresen beszámolnának a Tanácsnak, és továbbra is felelősséggel tartoznának a parlament előtt.
Nem lenne szükség 7 külön irányítási láncra vagy a minisztériumok 7 vezető közötti felosztására.
Nem 7 külön kormány jönne létre, hanem egyetlen kormány, közösen gyakorolt miniszterelnöki vezetéssel.
Közös miniszterelnöki felelősség. Hatéves megbízatás. Kétévenkénti megújulás. Konszenzus — vagy végső esetben népszavazás.
Koncepció
A 7 vezető modell egy közjogi javaslat, amelynek részletes kidolgozásához alkotmányjogi, közigazgatási és társadalomtudományi szakértők együttműködésére, valamint széles körű társadalmi párbeszédre lenne szükség.
A cél nem egy előre lezárt megoldás bemutatása, hanem egy olyan irány felvetése, amelyről szakmai és társadalmi vita indulhat.
Kapcsolat és együttműködés